A jó közigazgatási menedzsmentről olvasgatok mostanában és látom ám, hogy mindent pont fordítva kellene csinálni, mint ahogyan az utóbbi néhány (nem nyóc!) évben történt.
- A döntéseket a lehető legközelebb kellene meghozni ahhoz a helyhez, ahol azokat alkalmazni kell.
- Minél kevesebb hierarchiaszintre van szükség, mert minden egyes szinttel romlik az információáramlás.
- Nem jó, ha túl nagy a fluktuáció, gyakran cserélődnek az emberek. Így jelentős tudás vész el újra meg újra, és nem tud a bizalom légköre sem kialakulni.
- Nem jó, ha túl sok ember egyszerre megy nyugdíjba. Túl sok felhalmozott tacit tudás vész el.
- A döntésekbe célszerű bevonni a civil szervezeteket, a lakosságot, hogy a civil szférában felhalmozott tudást is hasznosítsuk. Ehhez számos módszer van, de mindegyiknek lényege az interaktív, személyes párbeszéd, és az informatív online webfelületek.
Ehhez képest az új NER módi:
- Minden döntést a Miniszterelnök Hivatal hoz meg, akár egyénekre vonatkozóan; (új hír: az NFÜ feladatát is ez veszi majd át)
- Újabb hierarchiaszinteket ültetnek be minél több helyre (pl. miniszterek helyett államtitkárok, felettük egy miniszter, aki „koordinálja” őket; járások)
- Teljes személycsere minél gyakrabban;
- A szenior állomány lefejezése az összes közszektorban; de úgy, hogy a tacit tudásukat se kedvük, se lehetőségük ne legyen átadni;
- Párbeszéd és informatív webes felületek helyett feleletválasztós teszt, millióknak, milliókból kiküldve.
-
